Témaindító hozzászólás
|
2013.08.23. 15:44 - |
 |
[3-1]
Mivel anyám hisztijét nem volt ma este kedvem hallgatni,összeszedtem Scarpy-t és nekivágtam az éjszakának. Kiérve a lakásból,megcsapott a lépcsőház dohos,hipószaga,amit már megszoktam ugyan de most még orrfacsaróbb mint szokott lenni. A lehető leggyorsabban lelépcsőztem az ötödik emeletről. A lépcsőház ajtaját becsaptam magam mögött és elindultam a Külváros felé. Ugyan nem volt éppen jó választás este erre járni,de nem nekem! Pulóverem alatt ott lapult a Beretta,nadrágom hátsó zsebében pedig kivillant a Bloods kendő. Figyeltem Scarpy járását,magabiztosan lépdelt,orrát a földhöz tapasztva szimatolt. Néha elgondolkodtam milyen jó lenne kutyának lenni,nem kéne azon aggódni vajon hazaérek élve vagy sem,nem kéne a mindennapos gondokkal megkűzdeni. Ahogy így magamba mélyedtem észre sem vettem hogy jóval elhagytam már a várost. Válam mögül visszapillantottam. A panelházak sokasága úgy tömörödött egymásba mint a dzsugelekben a növényzet. Aki nem ismerős erre azt hinné hogy egy elhagyatott városon kell áthaladnia,és csak a kocsi zajokból ítélve kap némi reményt hogy még is lakott területen jár. A Railway utcán haladtam tovább. Nemsokára a sinek között találtam magam. Kihalt volt a környék,egy cseppnyi életre való jelet sem lehetett észrevenni. Még a fiatalok is inkább máshová költöztek inni és drogozni. Levettem Scarpy nyakörvéről a pórázt,a kutya szabadságát kihasználva eltünt a beton épület mögött. Nyakamba dobtam a láncot,majd felkapaszkodtam egy piros vagonra és felmásztam a tetejére. |
Mezítláb sétálgattam a síneken, kezemben a tűsarkúmmal. Néha-néha felszisszentem mikor egy élesebb kő bevájt a talpamban, de határozottam tovább haladtam. Semmi más nem hallatszódott a tücsökciripelésen kívül, az állomás melletti lámpa erősen pislákolt. Mikor már nem bírtam tovább lerogytam a sínre és arrébbdobtam a tűsarkút. Fáradtan kifújtam arcomból egy tincset, majd tovább haladva végre elértem a peront. Felhúztam magam, majd leültem az állomáson lévő rozoga padra. Ledobtam a cipőimet, majd rágyújtottam, és mint egy szomjas kutya úgy kezdtem el szívni be a füstöt, majd behunyott szemmel kifújtam az orromon. A napokban elég nagy nikotinhiányom volt, mivel a kedvenc dealerem elhagyta a várost, és kellett egy kis idő míg találok egy új dealert aki elfogadható áron árul jó cigit. Leeresztettem kezemet, majd miközben kifújtam a füstöt körbenéztem. Sehol egy lélek, csak a szél fújja a bokrokat. Élveztem az egyedüllétet, a nyüzsgő város után csak erre vágytam. |
[3-1]
|